Június 22.

Feldobtuk a profin becsomagolt bringat a tetore es szep lassan felkocsikaztunk Pestre. Az ut a repterig eltartott jo 3 oraig a forgalom miatt es meg csak 90 felett se lehetett menni, nehogy ido elott elreppenjen a rakomany.
Csunya esos ido volt - milyen szerencse hogy meg egy extra nejlonba is beraktuk az egeszet.
Zsuzsiek ekkor mar a repteren voltak, es vartak rank. A check-in-ig hatralevo masfel ora pont elegendo volt hogy a bicajos taskakat osszekossuk es befoliaztassuk, hogy egeszben lassuk viszont Bogotaban. Becsekkolast kovetoen meg hosszasan varakoztunk a pult mellett, hogy elszallitsak a bicokat a megfelelo helyre, de vegul a segedmunkas nagy benazva eltolta valahova oket - remeljuk jo iranyba.
Elbucsuztunk es megtettuk az elso lepeseket immar kettesben a nagy kalandturank fele.
Londonban a 3 oras szunetben beneztunk a Starbucksba es felkeszultunk egy hosszabb repulesre a Kennedy repterig.
Az USA hataron seperc alatt atjutottunk, ami utan kezdodtek is a kalandok!
A bicajokra csak vartunk es vartunk, nem jottek. Elmentunk hat bosszankodva bejelenteni a hianyukat.
A no aki felvette a jegyzokonyvet igazan segitokesz volt es megtett mindent hogy mihamarabb megkapjuk oket Kolumbiában. Kaptunk 50-50 dolcsi karpotlast a kellemetlensegekert ket bankkartyan, es nemi vigasztalast.


Június 23.

A tervezett repteren alvas helyett a modosult korulmenyek miatt ugy dontottunk miert is ne nezzuk meg gyorsan New York belvarosat. Ehhez csak keresni kellett egy poggyaszmegorzot, vagy esetleg fel is berelhettunk volna egy eromuveszt aki elbirja a sulyos rakomanyt. A 4-es terminalban van is egy ilyen a foldszinten, de a foliabol kicsomagoltattak a taskakat hogy belenezhessenek, hatha valami pukkanos dolog van ott elrejtve.
A pirkadat meg messze volt, de a repteri tanacsok ellenere felultunk a Jamaica allomas fele tarto reptervonatra, ott meg a manhattani metrora szalltunk at. Hajnali 4-re mar bent is voltunk a varosban, es hozzalattunk a kis felfedezokorutunkhoz.
Felelmetes az ejjeli New York, es veszelyek is leselkednek az ovatlan emberekre, de semmi nem csunyasag tortent.
Lenyugozo volt latni ezt az oriasvarost, bolyongani a felhokarcolok es a temerdek fenyreklam alatt.
A McDonald's epp fel 5-kor nyitott, igy beosontunk kicsit kavezni-forrocsokizni.
A hely hangulata igazi new york-i volt, egy sikatorszeru hosszu folyosoval. Leultunk a pulthoz es megittuk a fertelmes izu italokat. Tarsasagunk is akadt, egy jopofa neger alak. Meglehetosem jokedelyu volt, tancolt kicsit Britney-re es tarsalgott velunk. Tenyleg mokas volt es meg azt is tudta mi az a Magyarorszag.
Time Square fele vettuk utunkat a pirkadatban. Nem hittem, hogy iden nyaron fogom latni ezt a helyet, de a sors igy hozta. Nem jartunk rosszul - ha a bicajok eljutnak Bogotaba.
Folytattuk kis utunkat, most a Central Park fele igyekeztunk nagy almosan.
Kora reggel volt megcsak, de a park maris megtelt futokkal es bicajosokkal. Egy foto erejeig en is bealltam a futok koze, hogy elmondhassam, hogy en is ott edzettem aznap reggel :) Sajna a jatszoido letelt, vissza kellett erni a repterre.
A fagyaszto metrozas utan felvettuk a poggyaszokat, es gondolvan, hogy majd az 5-os terminalban becsomagoltatjuk elutaztunk oda. Persze, hogy pont ez a terminal esik a legmesszebb mindentol, Zsuzsi mar az elso uton kicsit morcos volt hogy a dognehez taskakat vegig kellett hurcolni mindenen. A vicc az volt, hogy itt nincs semmi lehetoseg a becsomagolasra. Asszem Zsuzsi itt mar pici duhos volt ram :)
Es a lejobb, hogy ezt meg 2-szer eljatszottuk. Mindenesetre jo kis bemelegites volt a turara. Azert szerencsesek is voltunk az elveszett bicajokkal, fogalmam sincs hogy tudtuk volna elhurcolni azokat oda a csudaba. Ja es vagy 2x70 dolcsit is fizethettunk volna a feladasukert.
Izgalmas volt aztan a check-in is. Felig mar Del-Amerikaban ereztuk magunkat, de messze volt meg hogy tenyleg ott legyunk. A jegyunk termeszetesen csak USA-bol Kolumbiaba szolt, vissza nem. Ez okozta a jopar perces izgalmat, mert a pultnal azt mondtak, hogy muszaj oda-vissza jegyet vennunk kulonben nem lephetunk be az orszagba. Sok orszag ugyanis igy probalja kicsit megszurni az illegalis bevandorlokat, hogy a belepes felteteleve teszi az orszag elhagyasara vonatkozo repulojegy-foglalast. Elmagyaraztuk, hogy mi bicajjal fogjuk ezt vegrehajtani, es ne tessek mar cseszegetni ilyen baromsagokkal. Megmutattam neki meg a Rio - Budapest repjegyfoglalast is, amitol vegul meg is nyugodtak. Nah, ez az akadaly is lekuzdve, varhattuk a felszallast.
Szep kis JetBlue geppel utaztunkde lassan telt a hosszu ut. Nagyon vartuk mar hogy megpillanthassuk a hirhedt feneveszelyes drogmaffiak es gerillak orszagat.
Es igen! Leszalltunk! Raadasul meg az elso percek elteltevel se ejtett bennunket senkifia tuszul, se nem keseltek halalra. Viszont a popec kis vizallo bicajtaskaim szanaszet keringtek a szalagon es miutan kozelebb kerultem hozzajuk banatosan lattam, hogy jo 20cm-es vagas tatongott az egyiken. Egybol felkerestem a reklamacios nenit, akit addig nem hagytam beken mig ki nem toltottunk egy szep sarga papirkat, a jegyzokonyvet. New Yorkban pont ezert befoliaztattuk oly gondosan, hogy a tura ezen kenyes kelleke epsegben landoljon, de hiaba. Valami vadallat szikevel levagta a foliat, es ele egyutt a taskat is. A repteren mar vart Andris minket, Zsuzsi zalaegerszegi ismerose aki itt dolgozik. Nala szalltunk meg, es igy mellesleg kevesbe volt bosszanto a bicajokra varakozni.